Elszállt zenészhumor

Tegnap összehoztunk egy remek poént Pergerrel. Aki zenész, annak tetszeni fog, úgyhogy megosztom veletek. :)

Szóval az alap ötlet, hogy volt egy olyan formáció, hogy Buddy Holly and the Crickets. Ennek mintájára kéne nekem is együttest alapítanom, de a Cricket and the Buddy Hollys-t nem találtuk elég szofisztikáltnak, úgyhogy javasoltam a Cricket and the Holy Buddies-t. Esetleg apácajelmezben zenélhetnének a többiek. :-D
Csak hát én nem vagyok egy Buddy Holly. Ő pl. lezuhant egy négyüléses repcsivel én meg nem. Pedig simán el voltam ma szállva. :-D

Az úgy volt, hogy a Gallowglass együttes annyira profin válogat magának új gitárost, hogy nemcsak jogsija van az állandó logisztikai problémák enyhítésére, hanem mindjárt a jövőbeni magánrepcsink navigálását is rábízhatjuk. Merthogy pilótának készül. És felháborította a tény, hogy én még sosem repültem. Mit tehettem? :) Az oktató szerint igazi légiboszorkány vagyok, mert kibírtam háromnegyed órát elsőre. Szerintem ő úgy saccolta, hogy az első kör után kiraknak egy kicsit pihenni, aztán majd az utsó kör előtt összeszednek újra. Na még mit nem. :)
Repülni amúgy jó dolog. A legjobb a felszállást csípem, aztán meg fent lenni, aztán meg a leszállást. De a legeslegjobb újra felszállni, mikor már majdnem landolsz. :) Perverz egy dolog ez. Azért nem mondom, párszor kifutott az arcomból a vér a szintemelkedéseknél, meg a kanyaroknál. De megszokható. Fentről minden viccesebb: a falvak, a földek, az autópálya, a tavak. Olyan, mint Tesz-Vesz város. A Hungaroring meg mint egy matchbox pálya. :-D
Bálint drága, ugye nem haragszol, lesz még Enternetes repülőnap...! ;)

Valami ilyesmi Cessna, csak a típus nem stimmel. Majd a kapitány úr megadja a helyes adatokat. :) Ja, meg nem voltak felhők sem. Hehehe.