vasárnap, február 3

Weegend - De csak majdnem

Volt remek vidám kis hétvégém.
Péntek este Karintys szülők bálja, ahova értelemszerűen potyautasként látogattunk el páran, de én úgy vettem, hogy bepótoltam az előző heti öregdiák-találkozót, amit a bécsi kiruccanás miatt kihagytam. A lényeg, hogy így a héten már másodszor jött össze a jó kis társaság: Etus, Nagyfrank, Perger, Péter... akik már a szerdai Gallowglass koncertünket is megtisztelték jelenlétükkel. És a volt tanáraimmal is ritkán van lehetőségem kicsit elcsevegni.
Szombaton lelkesen gyakoroltam délelőtt, mert jövő szerdán Malacka és a Tahó koncert az A38-on, és egy szám erejéig meghívtak vendégművésznek. Most bazseválhatok roma zenét. Persze a felvétel alapján képtelen voltam eldönteni a hangnemet, mert a hegedűm hangolásához képest kb. félhang volt az eltérés, a kottát meg nem találják, így a végén úgy döntöttem, hogy jó lesz az G-mollban, mert az jól hangzik, meg kényelmes fogás. Kicsit áthangol, lekottáz, megtanul.
Délután Marcsival Filmszemléztünk, megnéztük az Overnight-ot. Majdnem sikerült izgalmas magyar tőzsde-akciófilmet forgatni Török Ferinek. De csak majdnem. Bodó Viktor szépen hozza az elhízott, agyonhajszolt bankárt, nincs is benne semmi vonzó az égvilágon. Nagy Ervinnek örültem, mert itt még jól nézett ki, ahhoz képest, ahogy múltkor a Katonában láttam. Nyilván a trombitálástól szélesedik a nyaka. És értékeltem, hogy nem énekelt. :) Mozi után ittunk chilis-vaníliás forrócsokit, mentünk vacsizni, aztán meg Gödörbe bulizni. Négyen csajok. :) A HeavenStreet7 annyira nem jött be, de Zagar nagyon. Majdnem olyan jó, mint a Colorstar. De csak majdnem. Összefutottam két zenész ismerőssel a kedvenc hazai brit pop zenekaromból. Alakulnak. :) Bennük nagyon bízom, hogy ők lesznek az első világhírű barátaim. :) Csak kitalálhatnának már egy jó nevet maguknak. Addig is Jamie-ék nyomán ők lesznek a Jonathan Spinks és Nánási Peti. Szöveg és zene. A lyric and a melody - as Mr Winchester would say.
Aludtam egy kicsit Marcsiéknál, aztán hazajöttem füstmentesíteni magamat. Utána Macskafogó2-t néztünk Etussal. Rá most nagyon büszkének kell lenni, mert 19 km-t futott reggel terepen. Át is aludta a macska-egér háború legvéresebb jeleneteit, de a happyendre felébredt. Szerencsére jó előre felkészítettek már, hogy tele lesz a film fárasztó szópoénokkal. Szeretem a fárasztó szópoénokat. Kedvencem a borz, akit Torzon-nak hívnak, és - míly meglepő - liánokon ugrál az esőerdőben.
Este volt Malacka próba. Persze tévedtem, és A-moll, de már lusta voltam gyorsan transzponálni, úgyhogy hangoltam egy hangot felfelé. Berci nem szerette. Berci: a hegedű. Igen, van neki neve. Most tanulhatom meg szerdáig új hangnemben az egészet. Sebaj. Rémisztően jó zenészek játszanak a Malackában, de ehhez képest egészen jól fogadtak. Szeretek ám nálam klasszisokkal jobb zenészekkel játszani, mert akkor összekapom magam.
Vidám hétvége volt. De csak majdnem. A szomorkodós részét majd máskor.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Tök jót szundikáltam, na. :)
A borzalom is jó szöveg volt azért a filmben...

Etus