Közértből Mozart kakaó, Képesboltból új csilli-villi füzetke (napraforgós!) meg mappa (viháncoló pónikkal) a németórákra... mi kell még a boldogsághoz? (Igen, igen, a lányok csokoládé és Ápisz függők... szerencsére az illatos radírok már nincsenek rám hatással...)
No, de esetleg jöhet még:
1. Valami lenyűgöző látvány.
Ez minden reggel (khm..., okéoké, délelőtt) megadatik nékem. Kiszállok a földalattiból, és elémtárul a város legszebb tere. Nem mondom, a múlt század eleji képeken jobban nézett ki, szökőkutakkal, meg virágágyásokkal, de a randa aszfalt ellenére is még mindig ihaj! A munkahelyembe meg egyenesen szerelmes vagyok, mindig nagyot dobban a szívem, mikor meglátom. Beteges, én tudom. De ugyanezt éreztem, mikor anno megkérdeztek, hogy nincs-e kedvem a Szépművészetiben dolgozni? Az a tény, hogy mindig is irtóztam az irodai munkától egyáltalán nem zavart, csak ekörül az egyetlen szó körül forogtak a gondolataim. Szééééééépműűűvészeti. Oh! Mióta kész a homlokzatfelújítás, csak még vonzóbb.
Szóval ma reggeli szívdobbanás kipipálva.
2. Egy felvillanyozó felismerés.
Szaladok át a zebrán, kavarognak a gondolatok, mint már napok-hetek óta oly sokszor, hogy miért történik ennyi minden, és emellett miért nem történnek meg más dolgok, amiket szeretnék, hogy megtörténjenek, és ha hagyok bizonyos dolgokat megtörténni, akkor az mennyire szab gátat egyéb történéseknek... stb stb (undsoweiter undsofort)... és hirtelen úgy érzem, hogy minden okés így ahogy van, jól érzem magam, felszabadult vagyok, miért kéne olyan dolgokon agyalnom, amelyről úgy érzem, hogy áldozatokkal és korlátokkal jár? És huss, hagyom, hogy elússzanak a fejemből a kétségek...
3. Sunshine.
... és hirtelen élesebbé válik a világ, és minden kivilágosodik... és tényleg: kisütött a nap! :)
4. Egy mosoly.
A sok ember közül, akik a buszmegállóban ácsorognak, egy bácsi érdeklődve nézeget, aztán elmosolyodik. Cinkosan visszamosolygok, mert az élet szép, és így már legalább ketten tudunk róla. :)
No, de esetleg jöhet még:
1. Valami lenyűgöző látvány.
Ez minden reggel (khm..., okéoké, délelőtt) megadatik nékem. Kiszállok a földalattiból, és elémtárul a város legszebb tere. Nem mondom, a múlt század eleji képeken jobban nézett ki, szökőkutakkal, meg virágágyásokkal, de a randa aszfalt ellenére is még mindig ihaj! A munkahelyembe meg egyenesen szerelmes vagyok, mindig nagyot dobban a szívem, mikor meglátom. Beteges, én tudom. De ugyanezt éreztem, mikor anno megkérdeztek, hogy nincs-e kedvem a Szépművészetiben dolgozni? Az a tény, hogy mindig is irtóztam az irodai munkától egyáltalán nem zavart, csak ekörül az egyetlen szó körül forogtak a gondolataim. Szééééééépműűűvészeti. Oh! Mióta kész a homlokzatfelújítás, csak még vonzóbb.
Szóval ma reggeli szívdobbanás kipipálva.
2. Egy felvillanyozó felismerés.
Szaladok át a zebrán, kavarognak a gondolatok, mint már napok-hetek óta oly sokszor, hogy miért történik ennyi minden, és emellett miért nem történnek meg más dolgok, amiket szeretnék, hogy megtörténjenek, és ha hagyok bizonyos dolgokat megtörténni, akkor az mennyire szab gátat egyéb történéseknek... stb stb (undsoweiter undsofort)... és hirtelen úgy érzem, hogy minden okés így ahogy van, jól érzem magam, felszabadult vagyok, miért kéne olyan dolgokon agyalnom, amelyről úgy érzem, hogy áldozatokkal és korlátokkal jár? És huss, hagyom, hogy elússzanak a fejemből a kétségek...
3. Sunshine.
... és hirtelen élesebbé válik a világ, és minden kivilágosodik... és tényleg: kisütött a nap! :)
4. Egy mosoly.
A sok ember közül, akik a buszmegállóban ácsorognak, egy bácsi érdeklődve nézeget, aztán elmosolyodik. Cinkosan visszamosolygok, mert az élet szép, és így már legalább ketten tudunk róla. :)
Bejegyzések
2 megjegyzés:
Shine, Sunny Side Up, Sakáltanya!
és a többiek :D
Én is mosolygok! Megyek Bécsbe egy hétre és szépen alakulnak a lakásfelújítás tervei is. :)
Etus
Megjegyzés küldése