Tegnap úgy éreztem, hogy az óceán közepén állok, és hatemeletes hullámok csapkodnak a fejem felett, úgyhogy mára kértem egy nap szabit, hogy kicsit letisztuljanak a fejemben a dolgok. Háborgó lelkiállapotban nem túl nyerő leltárt tartani az életemben, mert mindent a bizonytalan/kialakulatlan kategóriába sorolnék: magánélet (bocs, az mi is?), otthon (Hélló, Budapest!!! Nem igaz, hogy nincs egy kiadó normális háromszobás lakás három normális lánynak normális áron!!!), zenei élet (alakulunk, újjáalakulunk, feloszlunk, kidobnak, bevesznek... és ez mind másik formáció...), tánc (no time... úgyhogy eléggé kiestem a ritmusból, hogy stílusos legyek...), egyéb dolgokra, amik fontosak, meg már nem is emlékszem... a munkahelyem stabil pont, ott csak az időbeosztás kaotikus. Viszont a "lehetetlent is megoldom" szerepből is ki lehet rázódni, ha sokat jár más dolgokon az agyam. Persze így egy kiadós alvás után mindjárt szebb az élet, a bizonytalan csak átmeneti (ezzel megengedvén a dolgoknak, hogy hamarosan még jobb dolgokká alakuljanak), újra csivitelnek a madarak odakint, békésen zümmög a gyorsforgalmi út, és a nap is meg-megcsillan a leszálló Malév gépeken...
Ki is engedtem a macskát napozni, mert félórája recseg felháborodottan a lépcső alján.
Megköszönni nem köszönte meg, pedig nem olyan könnyű most lépcsőzni... iszonyú izomlázam van, tegnap ugráltam Marcsival egy órát az írtánc suliban, aztán még táncházba is elmentünk. Az új tánccipőmbe alig bírtam betuszkolni a lábam, utána teljes görcsbe álltak a lábujjaim, és úgy égtek, hogy nem nagyon mertem lábujjhegyen pattogni. Pedig szépen lehet benne spiccelni. Muszáj leszek gyakrabban járni táncórákra, hogy jobban összebarátkozzunk. A Gödörben mókás volt, agyon hajszoltuk magunkat Zdrabulenkával meg Ördög útjával. Érdekes, hogy a körtáncok felérnek egy teljes helyi érzéstelenítéssel: közben nem is érzed, hogy van lábad, hazafelé meg sántikálsz, mert majd leszakad, és agyontörte a csizmád... Ja, odáig vagyok a Csürrentő együttes hegedűsének a játékáért. Marcsi szerint túl könnyű rám hatással lenni. Zene és endorfin függő vagyok. Ez van.
Ennek fényében: ma este SpaceJam koncert. Húdejólesz! ;)
Ki is engedtem a macskát napozni, mert félórája recseg felháborodottan a lépcső alján.
Megköszönni nem köszönte meg, pedig nem olyan könnyű most lépcsőzni... iszonyú izomlázam van, tegnap ugráltam Marcsival egy órát az írtánc suliban, aztán még táncházba is elmentünk. Az új tánccipőmbe alig bírtam betuszkolni a lábam, utána teljes görcsbe álltak a lábujjaim, és úgy égtek, hogy nem nagyon mertem lábujjhegyen pattogni. Pedig szépen lehet benne spiccelni. Muszáj leszek gyakrabban járni táncórákra, hogy jobban összebarátkozzunk. A Gödörben mókás volt, agyon hajszoltuk magunkat Zdrabulenkával meg Ördög útjával. Érdekes, hogy a körtáncok felérnek egy teljes helyi érzéstelenítéssel: közben nem is érzed, hogy van lábad, hazafelé meg sántikálsz, mert majd leszakad, és agyontörte a csizmád... Ja, odáig vagyok a Csürrentő együttes hegedűsének a játékáért. Marcsi szerint túl könnyű rám hatással lenni. Zene és endorfin függő vagyok. Ez van.
Ennek fényében: ma este SpaceJam koncert. Húdejólesz! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése