Hosszú-hosszú napok telnek... kicsit olyan tavaszi fáradtság szerű állapotban vagyok, és ez több szempontból sem jó hír. Egyrészt mert jobban szeretem, ha nem vagyok fáradt és levert, másrészt mert ez az enyhe idő nagyon nem indokolt így január közepén. Hogy fogok én így márciusban síelni? Gyanítom, amúgy pont úgy, mint tavaly: sehogy. Elmegyek a világ legszebb helyére, ahol a nappaliból a kandalló elől egy kényelmes fotelből szemlélhetem a hegyeket és a szivárványokat, olvasni fogok, szaunázni, kirándulni, jókat enni-inni-dumálni a kollégáimmal, és boldog leszek nagyon. Ez volt a tavalyi Szépmű-sítábor programja, mivel nem voltam hajlandó zuhogó esőben sílécre állni. Helyette a Hüttében ittam a Glühweint. Illetve 35 fokos vízben csücsülve bámultam a ködben úszó hegyeket, miközben jéghideg eső szakadt a fejemre. Mindkettő isteni élmény. De valahogy már önmagában az a tudat, hogy az Alpokban vagyok, sokkal kiegyensúlyozottabbá tesz. Biztosan a 25% osztrák vér teszi.
Most idejött a macskám dorombolni kicsit. Biztos megköszöni, hogy egész délután-este az ágyamon dögölhetett, és nem zavartam el. Igaz elég későn értem haza a munkából. Már csak két nap, és nyílik a Medici kiállítás. Már csak pár hét és talán én is látom, és akkor elmesélem, hogy szép-e. :)
Megnéztem a Ház a tónál-t, ami a hugom épp aktuális kedvenc filmje. Az eddigi kedvencekhez hasonlóan ebben is van Sandra Bullock. Meg Kenu Révész, ahogy a sógorom hívja. Bekészítettem egy csomag zsepit, mert mondták, hogy sírni fogok. Csak egy kicsit sikerült, mert egy idő után rájöttem, hogy mi a nagy csavar a sztoriban és sejtettem, hogy nagyon rossz vége lesz a filmnek, és ez nem tetszett. De volt hepiend, mert nem számoltam vele, hogy még van egy menet azon a csavaron. Szerencsére a jó öreg amcsi romantikus filmek még megbízhatóak.
Bájdövéj, az egyik csúnya hideg szürke reggelen, mikor a ködben úszó ablakgyárat és a gyorsforgalmi utat bámultam a buszmegálló felé, eszembe jutott, hogy írok majd egy dalt "Ez nem Hollywood" címmel. Aztán már megint valami romantikus izét írok. Mi lesz velem, ha télleg tavasz lesz???
Most idejött a macskám dorombolni kicsit. Biztos megköszöni, hogy egész délután-este az ágyamon dögölhetett, és nem zavartam el. Igaz elég későn értem haza a munkából. Már csak két nap, és nyílik a Medici kiállítás. Már csak pár hét és talán én is látom, és akkor elmesélem, hogy szép-e. :)
Megnéztem a Ház a tónál-t, ami a hugom épp aktuális kedvenc filmje. Az eddigi kedvencekhez hasonlóan ebben is van Sandra Bullock. Meg Kenu Révész, ahogy a sógorom hívja. Bekészítettem egy csomag zsepit, mert mondták, hogy sírni fogok. Csak egy kicsit sikerült, mert egy idő után rájöttem, hogy mi a nagy csavar a sztoriban és sejtettem, hogy nagyon rossz vége lesz a filmnek, és ez nem tetszett. De volt hepiend, mert nem számoltam vele, hogy még van egy menet azon a csavaron. Szerencsére a jó öreg amcsi romantikus filmek még megbízhatóak.
Bájdövéj, az egyik csúnya hideg szürke reggelen, mikor a ködben úszó ablakgyárat és a gyorsforgalmi utat bámultam a buszmegálló felé, eszembe jutott, hogy írok majd egy dalt "Ez nem Hollywood" címmel. Aztán már megint valami romantikus izét írok. Mi lesz velem, ha télleg tavasz lesz???
4 megjegyzés:
http://www.youtube.com/watch?v=JYrKEC0YbZk
;)
hm. igazából linket akartam küldeni. de majd megoldjátok :)
Na, még szerencse, hogy mégsem írtam meg azt a dalt... :)
jajj, hát nem azért küldtem! Csak egy másik nézőpont :)
Megjegyzés küldése