Téli vigasz (lényegretörő zárójeles blogbejegyzés)

Elmúlt a nátha, meg a torokfájás (na jó, az most kicsit megint van, de ez a tegnap éjjeli füstös Fészek-bulinak köszönhető... azé jó volt, mert Fekete Jenci meg Pély Barni nyomták a blúúúzt, bár a Supernemet nem győztem kivárni, a Trousers meg azért valljuk be csalódás volt... nem úgy a rumos tea a Gödörben a gazdasági újságíróvá vedlett magyar underground krémjével, hehe... meg a Gallowglass interjú a Civilben... jajj, nem is ezekről akartam írni, de tény, hogy vicces nap volt :) ). Na mégeccer, betegség pá, de azoknak, kik még prüszkölnek, küldök egy VarróDanis vigaszt, mely saját írásban közreadott bevallása alapján a Belagcholy Days c. vers fordítása, amit nem találok, de nyilván valabi isberetlen angol költő verse. (Olvassatok Varró Danit! A Jézuska jóvoltából most már mindhárom kötetét bitorlom és hol a Szívdesszertbe vagyok szerelmes, hol meg Szösz nénén mulatok, a Maszat-hegyről, mint egy ovis.)

Bádatos dapok

Hideg dovebber dzsípős szele jő,
Biatta bost bidded bező kopár,
Oda az egyhe, őszies idő,
S elbúlt a gyár.

Deb tudob, bilyen erős akarat
Lelkesít, hogy daloljod bég a száj,
Bégis dalolok, bitt a badarak,
Bert hát buszáj.

Bost búcsú déked, trillázó patak,
Ti rózsák, badarak, te tarka rét,
Búcsú déktek, artikulált szavak,
Áldott beszéd!

Zöld gyep, árgyas erdő, búcsú déked,
Búcsú déked, vidáb gyári lagzi,
Begtört szívvel sebbi bást deb kérek,
Csak hogy... hapci!!!

Hát akkor éd bost begyek daloldi, bert hát buszáj...