Liebe, liebe Schweiz! :)

Újabb dolog, amiért szeretni lehet ezt az országot: kiderült, hogy van humoruk is. ;)

Reform

Szeretném felterjeszteni feltétlen és egyöntetű megszavazásra, hogy minden háztartással és/vagy önbecsüléssel, ill. karbantartandó lélekkel rendelkező nőnemű lény mostantól a hét öt munkanapjából egyet kötelezően töltsön otthon. Egyedül. És ha már otthon van,  maradjon ágyban délig, olvasson, nyújtózkodjon, nézzen sorozatokat, utána meg főzzön, mosson, takarítson, süssön süteményt, rakjon rendet régóta növekvő kacathalmaiban, vasalja ki a gyűrött patchworkanyagruhakupacokat, engedje be a tavaszi napfényt és a friss levegőt az ablakon át, és legyen nagyon-nagyon elégedett, kisimult és mosolygós, mire a párja hazaér. Egy sokkal boldogabb, stresszmentesebb országban élhetnénk így. 

Aztán ne mondja senki, hogy nem szóltam.

Poszt-traumatikus traumatikus poszt

Még mindig fáj úgy ímmel és ámmal a térgyem. Ha sportolok azért, ha nem mozdítom azért.  Ha hidegben van  azért, ha melegben van azért. Ha vízben van azért, ha épp unatkozik, és nincs jobb ötlete, akkor meg azért. Hát sose lesz már a régi? :(

???

Na most aztán GGRRRRRRRRRRRR!

Egyrészt éjjel belázasodtam. Minden különösebb előzmény nélkül. Úgyhogy ma kb. alvás, alvás és alvás volt a program, minden másra alkalmatlannak tűntem. Nem is tudom honnan szedtem azt a képtelen ötletet, hogy majd a szabadnapomon én piacra megyek, meg bringát avatok, meg stúdióban ücsörgő Csiborkákat fotózok. 

Ezenkívül ugrott egy holnapi elő-vizsgalehetőségem és a gépem is csak csökkentett módban hajlandó üzemelni. Hogy túlhajtanám magam? Uggyankérem. Ééén? Soha!